Megvolt az első bőgés is.
Ültünk a kedvenc kifőzdénkben, ahova majdnem minden nap, pontban fél 12-kor megyünk le, (a tömeg előtt) szinte szertartásként. Ahogy falatoztuk a megszokott ízeket, kezdett bepörögni az élet. A frissensültek elkészültét a kasszás most is monoton ordítással jelezte a már helyet foglalt várakozók felé.
- Rántott padlizsán KÉSZ!
Engem meg ebben a pillanatban borított el a könny. Fogtam a K kezét, és belesírtam a salátába.
Komment 
Még nincsenek kommentek.
Mondj valamit
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.