10...9...8...
Égrengetés nélkül térek vissza. Ez a két hét a "büntető rokon-canossa", és a "12 órás alvások evési és sorozatnézési szünetekkel" programok 50-50%-os eloszlásával telt. Annak ellenére, hogy napi másfél kiló édességgel tápláltam a minél hosszabb és kimerítőbb fetrengéseket és alvást, összesen csak ugyanennyi súlyfelesleggel gyarapodtam, hogy egy rendkívüli adattal indítsam a mindjávége-szabadság összefoglalóját.
Picit jó is lesz már feltápászkodni a nihilből, de mivel olyan mélyre ástam magam a paplanok közé, áramütésszerű fájdalom lesz felére redukálni újra az alvásmennyiséget.
Na, aki még mindig ittvan, megérdemli a további bekezdéseket is.
Életemben első alkalommal szartam le őszintén, tiszta szívből azt, hogy mi a francot is csinálok szilveszterkor. Kálmánnal az észbúkon érkező első meghívást elfogadtuk jóleszaz alapon. A vidámságunkról időben gondoskodtunk, 11 körül pedig meg is érkeztünk a Tündérgyár nevezetű félkész szórakozóhelykezdeménybe. Pontosan olyan volt, amilyennek leírták, és amilyenre számítottunk. Romos, félkész, festésre, bútorozásra, ÜLŐhelyekre, mindenre váró, arra viszont tökéletesen alkalmas, hogy egy szilveszteri vadbulit befogadjon. Bár a vadulás elmaradt. A tömeg is, amit a zártkörűség miatt vártunk.
A közönség kedvesen vegyesnek mutatkozott. Volt a műpogózó hülyegyerekekből álló emo-sarok, a tengerésznek öltözött hölgy, tündérbögyörő-kosztümös, varázspálcás gyerekek, gót izék, rokker-lények, mi, azaz az öregedő társadalom képviselői, élő freak-show, meg még néhányan.
A hangulatot megalapozta, hogy Anikó barátném már akkor matarészeg volt, mikor megérkeztünk. (Áronról nem nyilatkozom, rajta sosem látom a különbséget).
Sok jót hallottam dj gyűlöletről, (ki más) és a bulin jól végzett munkásságáról, ám már csaknem egy órája cher-rel és madonnával büntetett a másik zenei szerkesztő, úgyhogy kezdtünk aggódni és zúgolódni.
Valami furcsa megérzés is kezdett böködni éjfél táján. Nem mintha az éjfél annyira nagy szám lenne, csak hát szilveszterkor mégis nagy jelentőséget tulajdonítanak neki, így amikor páran óráinkat egyeztetve megállapítottuk, hogy kb. két perccel elmúlt már 12, Áron spontán megmentette a világot, kiesett a fején torkostul a szája, úgy kezdett 10-től visszaszámlálást üvölteni, elég kitartóan, mert kb. csak 5-4-nél kezdtek bekapcsolódni az emberek. Itt is és utólag is köszönjük Áronnak, hogy csinált nekünk szilvesztert, különben örökre 2009-ben ragadtunk volna buta arccal. Ilyen élmény még úgysem ért, hogy a mi asztalunktól induljon az évvége.
Anikóék dülöngéltek a maguk dolgával, így mi jobbára egymással foglalkoztunk, lévén, hogy senki mást nem ismertünk. A gyűlölet néha el-elrohant mellettünk mindenféle bátorító arckifejezés nélkül, de kb. ennyi. Aztán magunkra maradtunk a freak-showval, a nyílt kapcsolatban élő, egy átlagember által nem kimondottan esztétikusnak tartott külsejű párral. A nő feltáltva ugrált, játszadozott kálmán hajával vagy invitálta táncba, aminek K már elég eréjesen kívánt véget vetni. Közben Mr. derékszögfogsor, a férfi nekem is magyarázott valamit, egy szavát nem értettem, de egy-egy mosoly és jelentőségteljes, hangos AHAM, bólintásokkal kísérve általában megfelel a közlékenyeknek. Az egész sarokbaszorított jelenet szürreálisan rémes volt, úgyhogy inkább ettünk virslit. A boholy nevezetű szervező mellénk vetődött, majd amíg a számból magabiztosan lógó, halálra ítélt virslire koncentráltam, távozott is, a sörömmel együtt. Nem bántam, rettenetes csapolmány volt btw.
A virsliszolgálat remek és életmentő ötlet volt amúgy, vígan, több adagot is arcunkba nyomtunk, aztán lassan hazaszivárogtunk. Szerencsére nem nagyon volt kitől elbúcsúznunk, így nem kellett átverekedni magunkat a parapáron, épségben elhagytuk a helyiséget, szerintem relatíve korán.
A Tündérgyárban amúgy lenne fantázia, jól megközelíthető, és ha az ember hozzáképzel némi dekorációt, (meg egy normálisabb logót), abszolút lehet belőle egy elég jó valami. De hát, - mint a legtöbb helyet - ezt is a közönsége határozza majd meg.
Azon túl, hogy elég tartalmas és hosszú volt 2009, egyéb éves összefoglalóval nem készülök, mivel lusta vagyok rá, inkább buziságnak titulálom nemes egyszerűséggel és kész.
Komment 
Eddig 1 komment érkezett-
suicider:
2010. 01. 05. 12:40Basszus, azt hittem, már 9től üvöltöttek velem. Tehát igen, részeg voltam.
Mondj valamit
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.